Ahol a könyvtár néha diákszálló és 500 forint egy ebéd – Koreai kampuszkaland (3. rész)

Farkas Dorina az elmúlt tanév során négy hónapot töltött a dél-koreai Hankuk Egyetemen. Több epizódos sorozatában legfontosabb élményeit mutatja be. Íme a harmadik rész.

Üdvözlöm a blog olvasóit! Ismét itt vagyok egy új bejegyzéssel, amelyben először a koreai iskolarendszerbe engedek egy kis bepillantást, majd a menzai étkezés élményeiről mesélek.

A koreai szemeszter

69692178_1230574710480480_444308053169274880_n

Egy koreai egyetem működése sokban eltér az itthon megszokottól. Persze nem arról van szó, hogy ott ne kellene órára járni, inkább az értékelés módja és a szemeszter felépítése más a mienktől. A tizenkét hetes magyar szemeszterrel szemben Koreában tizenhat hétből áll egy egyetemi félév, és nem csak egy, de mindjárt kettő vizsgaidőszakkal kell megbirkózniuk a hallgatóknak. Értelemszerűen a nyolcadik és a tizenhatodik héten vizsgáznak a diákok, számomra viszont meglepő volt, hogy a szemeszter végi vizsga csak az utolsó nyolc héten tanultakat kéri számon, nem pedig a féléves anyagot. Ez a fajta felosztás kifejezetten tetszett, könnyebbségnek éreztem, hogy két részletben lehetett számot adni a tudásomról, és nem egyszerre kellett egy egész féléves anyagot a „fejembe tuszkolni”.

Könyvtár mint diákszálló? – avagy a koreai vizsgaláz

Ennek a rendszernek viszont hátránya, hogy a tesztet megelőző héten nincs tanítási szünet, tehát a diákoknak úgy kell felkészülniük egyszerre hét-nyolc vizsgára, hogy közben órákra járnak. Ebből, és a koreaiak alapvető maximalizmusából következik, hogy már a tesztek előtti harmadik héttől az egyetemi könyvtár amolyan diákszálló funkciót vesz fel, és megtelik ott éjszakázó hallgatókkal. Egyetemistaként jól tudom milyen a vizsgaidőszak okozta stressz és az éjjelbe nyúló tanulás, de Koreában ennek egy teljesen új (és ijesztő) szintjét tapasztaltam. Komolyan, mintha a vizsgaláz egy külön betegséggé lépett volna elő. Ilyenkor reggelente nem ritka jelenség karikás szemű, fogmosó diákokkal találkozni a mosdóban, ahogy próbálják magukat felkészíteni egy újabb 24 órás ébrenlétre. Alvásmegvonásuk olyan ijesztő mértéket ölt, hogy a kávé már-már a vizsgaidőszak „hivatalos mértékegysége” lett. A tesztek közeledtével szinte hallani lehet a kávézó tulajdonosok tenyérdörzsölését, ahogy képzeletben számolgatják a diákok átlagosnál is eltúlzottabb kávéfogyasztásából eredő bevételt.

Mire számítsunk, ha Korában vizsgázunk?

70097115_364584137750348_6115842608402006016_n

Személy szerint egyébként én jóval könnyebbnek éreztem a koreai vizsgákat az itthoniaknál, mégpedig a feladattípusok miatt. Az itthon elvárt esszéírás és önálló válaszadás helyett karikázós, esetleg mondatkiegészítős, kreativitást és önálló gondolkodást nem különösebben igénylő feladatokkal találkoztam. Nem csak saját tapasztalatból, de koreai ismerőseimtől is tudom, hogy az ottani professzorok legkedveltebb vizsgatípusa a feleletválasztós teszt, míg szóbeli vizsgára egyáltalán nem kell számítani.

Osztályzás Koreában

Az osztályozást tekintve a koreai iskolarendszer szintén nagyban eltér a magyartól. Erről mindenképp szerettem volna egy-két sort szólni, mert manapság egyre több kritika éri az efféle értékelési módszert, és a diákság részéről is érezhető az elégedetlenség. A koreai osztályzás lényege, hogy a tanulókat nem egy meghatározott sztenderdhez viszonyítva, hanem egymáshoz mérten értékelik. Ez azt jelenti, hogy meg van szabva, hány diák kaphat ötöst, négyest, és így tovább. Tegyük fel, hogy egy harminc fős osztályból a legjobb négy kaphat ötöst, de tíz diák is van, aki 90% felett teljesített. Ezek alapján hiába kiemelkedő annak a hat diáknak az eredménye, csak négyest kaphatnak. Rangsor szerint mind az öt érdemjegyet szétosztják, ami elkerülhetetlenné teszi, hogy valakik a legrosszabb jegyet kapják, még akkor is, ha az eredmény nem indokolná az egyest.  Az ilyen egymáshoz viszonyított értékelés felesleges és egészségtelen rivalizáláshoz vezethet, mivel olyan érzetet kelthet a tanulóban, hogy a másik sikere az ő bukásával lehet egyenlő.

Miért nem változik a rendszer?

Mindezeket figyelembe véve érthető a diákok elégedetlensége: mint megtudtam, a Hankuk Egyetem diákönkormányzata többször is kezdeményezte a rendszer megváltoztatását. Bár néhány tanár szabad kezet kap, hogy saját meglátása szerint osztályozzon, intézményi szinten nem történik változás. A koreai diákokkal beszélgetve megtudtam, hogy mi ennek az oka. A vezetőség azért utasítja vissza a kezdeményezést, mert ha engedélyeznék a nálunk is használatos sztenderd alapú osztályozást, szerintük túl sok hallgató kaphatna ötöst, így a legjobb jegy veszít az értékéből és ezáltal az egyetem minősége és presztízse leromlik. Nekem is van személyes véleményem erről a témáról, túl hosszú lenne kifejteni, a lényeg, hogy nem hiszem, hogy egy 90% feletti eredményt értéktelennek lehetne nevezni… Egyébként, aki most megijedt, hogy külföldiként nem fog jó jegyet kapni, őket szeretném megnyugtatni, mert ha az osztály túlnyomó többsége külföldi, sztenderd szerint osztályoznak. Az imént leírt módszer csak a koreai diákokra vonatkozik.

Koreai órák és tanárok

Végezetül a koreai iskolarendszer margójára még néhány mondat. A tanórák a miénkhez hasonlóan zajlanak, általában 120 vagy 180 percesek, és minden 50 perc után 10 perc szünetet tartanak. A tanárok nagyrészt kedvesek, vidámak és segítőkészek, bármikor lehetett hozzájuk fordulni. Különösen belopta magát a szívembe a hatvanas éveihez közelítő, mindig mosolygós irodalomtanár. Végtelenül aranyos volt, de mikor elkezdődött az óra, kellett két perc, mire mindenkinek leesett, hogy angolul beszél. Ahogy titkos ősi nyelvre emlékeztető angol akcentusával névsort olvasott, Fodor vezetéknevű barátnőm neve inkább Pororóra, a kedves kis koreai rajzfilmfigurára hasonlított.

A kedvenc helyem a kampuszon

70954265_660359827787948_5227268974995046400_n

A koreai iskolarendszer kitárgyalása után kicsit könnyedebb témák felé kanyarodunk, kezdve a Hankuk Egyetem legendás étkezőjével. Ha valaki megkérdezné tőlem, mi volt a kedvenc helyem a kampuszon, akármennyire is furcsa, a menzát mondanám. (Na, jó azért az előző részben említett koleszos kisbolt a modellszerű pénztárossal nem sokkal marad le tőle.) Aki látott már kampuszon játszódó koreai drámát, el tudja képzelni, hogy nézhet ki, és mi zajlik egy koreai menzán. Persze én soha nem láttam ott féltékeny rosszakaró kitett lábában megbotló, a levegőben drámaian két métert hátrazuhanó, de végül megmerevedett arccal az arcpirítóan jóképű népszerű srác karjaiban landoló átlagos lányt. Ezen kívül viszont minden stimmel; hatalmas, ebédkor a szocializáció fontos helyszíneként több száz diáktól hangos, az egyedül evőket pedig a falra felszerelt óriási plazmatévék szórakoztatják. A, B és C menü közül lehet választani, amelyeket ételjegy kiadó automatával kérhetjük ki.

Menza mint nevezetesség?

A Hankuk Egyetem menzája Korea szerte különösen híres, mivel az étel nagyon finom, bőséges és minőségéhez képest szinte indokolatlanul olcsó. Dél-Korea gazdasága a mieknél jóval erősebb, ami nyilván az árakon is meglátszik. Úgy tűnt viszont, hogy ez valahogy a Hankuk menzájára nem vonatkozik; minden ebéd és vacsora 500-600 forintba került, ami lássuk be, még Magyarországon is meglepően olcsó volna. Ahogy előzőleg említettem, a kollégiumban nincs főzési lehetőség, de valójában nem is volt rá szükségem. Rengeteget tudtam spórolni csak azzal, hogy a menzán étkeztem, miközben nem is kellett lemondanom semmiről. Az élményhez külön hozzájárult a korlátlan kimcshi fogyasztás lehetősége, melynek köszönhetően kimcshi szeretetem szinte függőségre váltott.

Kockázatok és mellékhatások nyugatiaknak

Van azonban néhány dolog, amire a Koreában tanulni vágyó nyugatiaknak fel kell készülniük, ha menzán étkeznek:

  • Villát nem adnak. Úgy tűnik a Hankuk Egyetem menzáján egész egyszerűen elfeledkeztek arról a tényről, hogy a diákság nem elhanyagolható hányada külföldi, és nem biztos, hogy van érzéke az evőpálca forgatáshoz. Nos, ők a koreai szemeszter alatt kénytelenek lesznek ezt elsajátítani, még ha maradnának is a jól bevált villás módszernél. Halkan hozzátenném, hogy a legtöbb koreai étteremben sem adnak villát, így nem is árt egy kicsit gyakorolni.
  • Nyugati étel nincs a kínálaton. Legtöbbször hagyományos koreai ételeket készítenek, mint például bulgogi és bibimbap. Néhányszor japán vagy kínai fogás is kerül a menüre, de nyugatit szinte soha nem főznek. Akármennyire is szeretem a koreai konyhát, a végére már nagyon kezdett hiányozni valami jó kis hazai.
  • Szinte minden csípős. Az enyhén erőstől a nyelvbénítóan égető fűszerezés persze nem csak a menzás ételek, de úgy alapból a koreai ízvilág jellegzetessége. Akinek ezt az enyhébb ízekhez szokott nyugati gyomra nehezen veszi be, sajnos számíthat néhány kényszerű látogatásra a mosdóban, amíg a hasa alkalmazkodik.

Mai bejegyzésem végéhez értem, örülök, hogy velem tartottak koreai kalandom újabb fejezetében. Hamarosan ismét jelentkezem, és az egyetemen kívüli mindennapi életről mesélek majd. Szó lesz vásárlásról, közlekedésről, divatról, és abba is beavatom az olvasókat, mit csinál egy koreai egyetemista, ha megelégelve az iskolai stresszt szórakozni megy.

A cikk szerzője Farkas Dorina.

A fotók Farkas Dorina tulajdonát képezik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: