Múltkori cikkemben a kogurjói és a japán nyelv lehetséges kapcsolatát szemléltettem. Most pedig kicsit közelítünk a jelenhez, és az ókoreai nyelv (Egyesült Silla – Korjo Királyság időszaka, i.sz. 668 — 1392) nyelvét mutatom be. Szerencsére erről a korszakról már jóval több forrás maradt fenn, de a korpusz még így sem túl nagy.
Főként buddhista szútrák és azok kommentárjai maradtak fenn, hjanggák (향가, népi versek, alig egy tucatnyi), fatáblák és sztélék vésetei, hely- és személynevek, mind handzsával, azaz kínai írásjegyekkel írva.
A legtöbb, 14 hjangga az Irjon (일연) nevű szerzetes által 1280-ban összeállított Szamguk Jusza (삼국유사 A Három Királyság legendái) című műben maradt fenn, további 11 pedig egy Kjunjo nevű szerzetes 1075-ös életrajzában őrződött meg. Mivel a Csoszon-korra a hjanggák már értelmezhetelenné váltak a kor embere számára, ezek értelmezése, fordítása csak az 1900-as években kezdődött el. Az első ilyen úttörő egy japán volt, Ogura Sinpei. Az ő munkáit tovább finomította egy koreai nyelvész, aki egyúttal felfedezte például, hogy a 只 írásjegy a -k fonogramja.
Részben a korábbi cikkben említettek szerint történik az írásjegyek alapján az ejtésbeli hangok rekonstrukciója, erre külön nem térnék ki.
Ezen kívül 4 különféle stratégia szerint történt a nyelv lejegyzése.
a) a logogrammák közvetlen átvételével: ezek a karakterek a kínai eredeti szemantikai (jelentésbeli) és fonetikai (ejtésbeli) értékét is megtartják.
b) jelentés szerint átvett logogrammák: az eredeti koreai szavak lejegyzésére jelentés alapján választották ki a kínai írásjegyet.
c) kiejtés szerint átvett fonogrammák: az eredeti koreai morfémák, főleg nyelvtani elemek lejegyzésére egy ejtésben megegyező/hasonló kínai írásjegyet használnak, aminek ilyenkor a jelentését nem nézik.
d) jelentés szerint átvett fonogrammák: az írásjegyek kínai jelentését és ejtését is figyelmen kívül hagyják, a koreai kiejtést veszik csak figyelembe.
Nam Phung Hjon (남풍현) 2019-es elemzése szerint a 756-ból származó Anmin-ga című vers utolsó sora mind a négy módszert alkalmazza.
A fenti képen felül az eredeti szöveg kínai írásjegyekkel, ez az ókoreai eredeti. Alatta az írásjegyek mai sino-koreai olvasata, Yale átírással. Hangüllel írva: 국악태평한음질여.
A fenti karakterek jelentése sorban ország gonosz nagy béke megbán hang szidás mint.
Nam az olvasatot a következőképpen rekonstruálta: *nal-a thayphyeng-ho-ms-ta, a szóelemek pedig sorban ország nagy.béke-csinál-(esszencialitásjelölő)-(kijelentő mód jelölő).
A mondat jelentése így a következő: „Az ország megérdemelten lesz nagyon békés”.
Egy másik módszer, amikor a véghangokat is mellékelik. Ilyenkor egy már lejegyzett koreai logogrammának egy fonogramma jelzi az utolsó szótagját vagy kóda mássalhangzóját. Ez leginkább az angol „1st” szóhoz hasonlít, aminek a kiolvasása „first”, „első”. Mivel a végső írásjegye jelölhet mindössze egyetlen mássalhangzót, az ókoreai írásnak ábécészerű tulajdonsága is van. Példák:
| jelentés | ókoreai szöveg (forrás) | logogramma | fonogramma | fonogramma mássalhangzó értéke | modern sino-koreai olvasat (Yale átírás) | középkoreai megfelelő (Yale átírás) |
| éjszaka | 夜音 (Mojukjirang-ga) | 夜 | 音 | *-m | 야음 ya um | 밤 pam |
| út | 道尸 (ua.) | 道 | 尸 | *-l | two si | 길 kil |
| erőd | 城叱 (Hyeseong-ga) | 城 | 叱 | *-s | 성질 seng cil | 잣 cas |
| ezer | 千隱 (Docheonsugwaneum-ga) | 千 | 隱 | *-n | 천은 chen un | 즈믄 cumun |
| csak | 唯只 (Ujeok-ga) | 唯 | 只 | *-k | 유지 ywu ci | 오직 wocik |
| hatvan (kínai átvétel) | 六十 (Haman Seongsan Sanseong 221-es fatábla) | 六十 | | *-p | 육십읍 ywuk sip up | 륙십 lywuksip |
| patak | 川理 (Chan’giparang-ga) | 川 | 理 | szótagértékű | 천리 chen li | 나리 nali |
| szikla | 岩乎 (Heonhwa-ga) | 岩 | 乎 | szótagértékű | 암호 am hwo | 바회 pahwoy |
Nyelvtani elemek
叱: (*-s) az idu szövegekben 之-ként szerepel, birtokos esetjelölő, főleg élettelen dolgoké vagy tisztelt élőké.
A középkoreai szövegekben ㅅ (-s) alakban maradt meg, a mai koreaiban pedig már csak néhány archaikus szóban szerepel, pl. 나뭇잎 (namunnip, „falevél”).
尸: (*-l) irrealis, befejezetlenséget jelölő, lásd mai koreai ㄹ. 하다 -> 할 csinál -> csinálandó, 친구에게 줄 선물 ajándék amit a barátomnak adok (majd)/barátomnak adandó ajándék, 비가 올 때 amikor esik.
乙: (-(u)r/l) tárgyeset jelölője, mai koreai 을/를.
果: (*-kwa) „és”, „-val/-vel”, több főnevet összekötő partikula. Az 1250 körüli Az emberséges király szútrájában a következőképp fordul elő: 等果惠果灌頂果叱三品士隱. *TUNG-kwa HYEY-kwa KWANTYENG-kwa-s SAMPHWUMSO-n. „Ami Dengguang és Huiguang és Guanding három nemesurát illeti…”
A részletben felső indexben a partikulák, a Yale átírásban vastag betűvel szerepel a kérdéses toldalék, nagybetűvel a kínai hangérték szerinti olvasat. A mai koreaiban van egy -wa allofónja is, és az ókoreaival ellentétben ahol „A-kwa B-kwa” alakban használandó, a mai koreaiban „A-kwa B” formában.
良中: (*-akuy /-ahuy/-auy): két helyjelölő toldalék egymás mellett, külön-külön is előfordulnak, de együtt főleg a 11. századtól gyakoribb. 千手觀音叱前良中 *CHYEN.SYU.KWAN.UM-s ALPH-a-kuy. „Az ezer karú Guanyin/Kwanum előtt” (Kwanum/Kannon/Guanyin vagy szanszkrit nevén Avalokitésvara a buddhizmus egyik népszerű bódhiszattvája).
Ebből alakult ki a középkoreai egy morfémás 애 (ay) / 에 (ey), mai koreai 에(e).
隱: (*-n) témajelölő és realis (befejezettség) jelölő. Mai koreai megfelelője ㄴ, 은 és 는. 爲隱叱 *ho(y)-n-s ” …azé, amely csinálta…”.
Ezen kívül vannak rekonstruált igék, névmások és főnevek is, pl. 心音 (elme, szív) , ami a középkoreai szövegekben ᄆᆞᅀᆞᆷ (mozom) alakban szerepel, a mai koreai 마음 elődje. Így adódott, hogy az ókoreai kiejtés rekonstrukciója az egyértelmű szóvégi 音 (-m) miatt MOSOm legyen. 吾里心音水 *WUli MOSOm MUL „elménk vize”.
A nyelvi témáknál a koreai nyelvészetben elterjedt Yale átírást, fentebb a személyneveknél (Nam Phung Hjon) az oldalon is használt magyaros átírást használtam.
Forrás: Wiktionary, Wikipedia
