A kogurjói és a japán nyelv feltételezett rokonságáról

A koreai és a japán nyelv a jelenlegi közvélekedés szerint szigetnyelvnek számítanak, azaz nincs olyan nyelvcsalád, amelybe a jellemzőik alapján be lehetne sorolni őket. Voltak kísérletek az altaji nyelvcsaládba sorolásra, de a nyelvészek jó része az altaji nyelvcsalád létét is kétségbe vonja. Tovább nehezíti a rokonság kérdését, hogy saját írásuk a koreaiaknak az 1400-as évek közepéig nem volt, csak a kínai írást használták.

A koreai szavak átírásánál a McCune-Reishauer átírást használtam, illetve a forrásszövegből átvett koguryŏi szavakat a forrásszöveg írásmódja szerint írtam le.

A cikk további részeinek megértéséhez szükség van némi előzetes ismeretre.

A kínai nyelv jelentősen eltér a koreaitól és a japántól nyelvtanban, hangkészletben, sok egyéb tulajdonságban. Ez azt eredményezte, hogy a kínai írás nem volt teljesen megfelelő a koreai és a japán nyelv lejegyzésére, így fokozatosan kialakítottak különféle megoldásokat, hogy ezt kiküszöböljék.

A kínai írás sajátossága, hogy van több ezer írásjegy, amelyeknek van egy jelentése és egy kiejtése. De a kiejtés nem derül ki magából az írásképből, legalábbis az egyszerűbb, legrégibb írásjegyeknél nem. A bonyolultabb írásjegyek pedig 2 elemből állnak, egy jelentést megadó szemantikai és egy kiejtést megadó fonetikai elemből.

Példa: a “nyelv” jelentésű szó ez: 語 és két részből áll: a bal oldali a jelentést megadó 言, aminek a jelentése “beszélni, mondani”, a koreai kiejtése “ŏn”, a japán “gen”, kínai mandarin “yán”. A jobb oldali elem 吾, a jelentése “én” (archaikus), a kiejtése sorban “o“, “go“, illetve ““.
Tehát a 語 = “nyelv”, kiejtve pedig “ŏ” illetve “go” és “” lesz az egyes nyelveken.

Ez miért fontos? Mert a Kogurjo (Koguryǒ, 고구려, 高句麗, japános ejtéssel Kōkuri) korban Kr.e. 37 és Kr.u. 668 között nem létezett hangjelölő betűírás, mint az általunk használt latin, vagy később a koreai hangŭl. Sok történeti szöveg, például az elsődleges forrásnak számító Három királyság története (Samguk sagi; 삼국사기) és a Koryŏ története (Koryŏsa; 고려사) kínai írással íródtak, klasszikus kínai nyelven. Így tehát a koguryŏi szavak pontos kiejtését nem ismerjük, csak becslésekre hagyatkozhatunk. A továbbiakban a rekonstruált kiejtéseket ezért *-gal jelölöm meg.

Mielőtt belevetné magát az ember a klaszikus kínai szövegek olvasásába, és a koguryŏi szavak kifejtésébe, van még egy fontos lépés, a régi nyelvállapot szerinti kiejtés rekonstruálása. Mert ugyan az írásjegyek leírt képe és jelentése az elmúlt 1000-2000 évben nem sokat változott (az egyszerűsített kínait most hagyjuk ki), de a kiejtés elég sokat, mint azt latiatuc ti is feleym szümtüchhel.

A klasszikus kínai kiejtés rekonstruálásának egyik legfőbb módja a régi rímtáblázatok elemzése. A régi kínai költők rendszerezték az írásjegyeket, hogy melyik írásjegy rímel melyik írásjeggyel, így a korabeli kiejtésről viszonylag pontos képet kaphatunk. Ez módszer azonban a jelentől távolodva egyre bonyolultabbá válik és a sorban váltakozó kínai dinasztiák is rendszeresen cserélgették ezeket a rímeket. A legelső ilyen rímtáblázat a 601-ben írt Qieyun (切韻), amely több mint 12000 karaktert tartalmaz.

A legelső bejegyzés a Qieyunben, jobb oldalt meg van adva, hogy az első hang a 德 [tək] kezdőhangja, az utolsó pedig a 紅 [ɣuŋ] utolsó hangja, tehát a fenti karakter IPA szerinti kiejtése [tuŋ]. Forrás: Wikipedia

És a hosszú előzmény után rátérnék Koguryŏra. A királyságot a Három királyság története szerint egy 朱蒙 (mai koreaival Jumong; 주몽) nevű ember alapította, Kr.e 37-ben. Régészeti adatok szerint centralizált Ye-Maek törzsek éltek a területen, de nincs bizonyíték, hogy őket azonosították volna Koguryŏ néven, vagy hogy ők nevezték volna magukat így.

A Koreai-félsziget államalakulatai az 1. században. Forrás: Wikipedia.

Ami Japánt illeti, a szigetek benépesítése a legelterjedtebb elmélet szerint 2 irányból történt, északról, a Szahalin-sziget felől, és délről, a Koreai-fészigetről. A legkorábbi emberi tevékenységre utaló régészeti emlékek Kr.e. 30 000 év körüliek, a legkorábbi emberi csont pedig 14 000 – 18 000 éves. Az északról érkezettek az ajnuk őseinek tekinthetők, és a Yayoi-kort a neolitikum kezdetén elhozó, délről érkező betelepülők pedig a mai japánok őseinek. A Yayoi-kor kezdete Kr.e 1000 – Kr.e 300 körülre tehető.

Koreai-félsziget és a Japán-sziget(ek) az utolsó nagyobb eljegesedés idején, mintegy 20 000 éve. Mint látható, ekkoriban még egy nagyobb földdarab volt, Korea partvonala is kiterjedtebb volt. Forrás: Wikipedia.

A cikk további részei főleg Christopher I. Beckwith “Koguryo – The Language of Japan’s Continental Relatives” című munkáján alapszik. Viszont elöljáróban le kell szögeznem azt is, hogy Beckwith nézeteit sok, egyébként megalapozott kritika éri. Alexander Vovin a koguryŏi nyelvet a koreai nyelvek ősének tekinti, és szerinte a félszigeten végighaladva terjedt el, kiszorítva az ottani japonikus nyelveket. A legtöbb nyelvész azonban egyetért abban, hogy a Koreai-félszigeten egykor a japán nyelvek közé tartozó nyelvet beszéltek.

Koguryŏ kapcsán a legismertebb emlékmű a Kwanggaet’o király és hódításai tiszteletére a fia által emelt sztélé (광개토왕릉비, 廣開土王陵碑). Ezen a 7 méter magas gránittömbön mintegy 1800 kínai írásjegyből álló, klasszikus kínai nyelven írt felirat szerepel. Azonban a szövegben van némi furcsaság is, például a szöveg helyenként a koreai és japán nyelvekre jellemző tárgy-ige szórendet használ, míg a kínai nyelv szórendje ige-tárgy.

A koguryŏi szókészletre vonatkozóan a fő forrás a Samguk sagi és a Koryŏsa helynevekre vonatkozó bejegyzései. A Silla-Tang szövetség 668-ban legyőzte Kogurjót. Négy fejezet a meghódított területek földrajzával foglalkozik, a 34., 35., és 36. fejezetek leírják sorban Silla, Kogurjó és Pekcse területeit. A 668 utáni adminisztratív átszervezésről és átnevezésről is szó esik, mely során az eredeti helyneveket szabványosított 2 karakteres kínai nevekre cserélték le. A 37. némiképp eltér, itt a “A一云B” formátumban vannak megadva a nevek, tehát “A-t B-nek hívják”.

Szuvon (Suwŏn; 수원) régi neve Susŏng, ekképp szerepel a szövegben: 買忽一云水城. A 水城 egy kínai elnevezés, jelentése “vízváros”. A 買忽 rész viszont kínaiul értelmezhetetlen, jelentés nélküli. Ebből adódik, hogy a 買忽 az eredeti név hangalakját rögzíti, ahol 買 a víz és 忽 a város. A 買 középkínai kiejtése (Baxter alapján) mɛ(y), a 忽 kiejtve χuor, a későbbi koguryŏiban kuru.

Ez és a jelentés alapján össze lehet vetni az ójapán “mi(du)” szóval, mely a mai “mizu” megfelelője, jelentése szintén víz. Néhány számnévvel is egyértelmű az azonosság. Azonban a mai japán nyelvben az eredeti számnevek csak összetételekben használatosak, önállóan inkább a sino-japán számneveket használják. Eredeti számnevek a “dolog” jelentésű “tsu” utótaggal: számok (a dolgot jelentő tsu utótaggal):
1 hito(tsu)
2 futa(tsu)
3 mit(tsu
4 yon, yo(ttsu)
5 itsu(tsu)
6 mut(tsu)
7 nana(tsu)
8 yat(tsu)
9 kokono(tsu)
10 too(tsu)

Ezek közül a kogurjóival 4 számnév egyeztethető.

ÍrásjegyKözépkínaiRekonstruált koguryŏiÓjapánMai japánJelentés
mit*mirmi1mi-három
于次hju-tshij*ütsiituitsu-öt
難隱nan-ʔɨn*nannanananahét
tok*təktə, təwotootíz

Ezenkívül a bármely értelmes hasonlítási kísérlet legalapjának számító rendszeres hangmegfelelések is megfigyelhetőek a kogurjói és a japán között. Általánosságban elfogadottnak számít, hogy a koguryŏiban nem volt fonémikus különbség a zöngés és a zöngétlen zörejhangok között, ugyanez igaz a hehezetes és nem hehezetes hangokra. A zár-rés hangok (affrikáták) esetében Beckwith szerint a koguryŏi és ójapán *t megegyezik, de a *esetében ez más. Legtöbbször az ójapán *tś – *ts – *s megfelelője, azonban az ókoguryŏi *tśu ~ tśü egy korábbi * formából jön, mely az ójapán *megfelelője.

Ókoguryŏi t(a/aw) = ójapán t(a/ö):
ókog. tan (旦) “völgy” = ójap. tani (多邇), mai japán tani (谷) “völgy”
ókog. tawr (刀(臘)) “fácán” = ójap. *töri ~ təŋri (登理), mai japán tori (鳥) “madár”

Ókoguryŏi n- = ójapán n-
ókog. *namey (内米) “durva, viharos, hullámzó víz” = ójapán nami (那美), mai japán nami (波) “hullám”
ókog. (föld) = ójapán nu (努), mai japán no (野) “terület, mező”

ókoguryŏi ey = ójapán i
ókog. mey (買) “víz” = ójapán mi (美), mai japán mizu (水) “víz”

Természetesen van még jóval több, ezek mind a már említett Beckwith tanulmányból származnak, cikk végén a forrás.

A mai koreai és a japán nyelvben is számtalan nyelvtani hasonlóság van. Mindkettő agglutinatív, az alany elhagyható és kontextusból értelmezhető, mindkét nyelv gyakran alakít főneveket igévé a “csinálni” jelentésű, suru / hada szóval, az egyes és többes szám közötti különbségtétel ugyan lehetséges, de nem gyakori, téma- és alanyjelölő toldalék. Ezek együtt azt eredményezik, hogy a mondatokat gyakran szóról szóra ugyanolyan sorrendben lehet lefordítani a két nyelvben. Ugyanakkor nyelvtani különbségek is vannak, például a japán jóval gyakrabban használ passzív szerkezetet, a koreaiban pedig segédigével képezhető a jövő idő, míg japánban ez kontextusból derül csak ki. Szókincsbeli egyezés is sok van, kom kuma stb.

A koreai és japán nyelv rokonságának és a félsziget egykori államainak nyelve és ezen államok mindeféle (nyelvi, politikai, kulturális) kapcsolatai nem éppen kellemes délutáni csevejtéma, sokkal inkább erőteljes nacionalista-politikai felhangokkal töltött, indulatokat kiváltó vitagerjesztő. Emiatt úgy gondolom, a külföldi kutatások a témában, harmadik fél szemszögéből nézve talán objektívebbek lehetnek, és szerettem volna egy ilyet megismertetni a Korea és Japán iránt érdeklődő hazai olvasóközönséggel.

Forrás: Koguryo – The Language of Japan’s Continental Relatives és wikipedia.

A kogurjói és a japán nyelv feltételezett rokonságáról” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: