Dél-Koreában a szuhva (suhwa, 수화) jelnyelv 2016-tól egyenlő státusszal rendelkezik a koreai nyelvvel. Ennek ellenére a jelnyelven való tájékoztatás hiányos, ez pedig komoly biztonsági kockázatokat jelenthet.
A tüntetők a keddi nap során az NHRC (National Human Rights Commission) épülete elé vonultak, hogy elérjék, a közvetítők folyamatosan alkalmazzák a jelnyelvet is műsoraik során – különösen akkor, ha katasztrófákról és veszélyt jelentő eseményekről van szó.
A probléma különösen is aktuális, ugyanis Dél-Korea északkeleti partvidékén erdőtűz tombol, a hallássérült lakosok pedig gyakran az adásokból értesültek a történtekről. Ez több esetben azonban elmaradt, veszélybe téve a hallássérült emberek életét. A tüntetés egyik szervezője szerint felháborító, hogy az élő közvetítéseket nem kísérte jelnyelv:
Ha az eset az én környékemen történt volna, az információ hiánya meggátolta volna a biztonságos evakuálásom. A jelnyelv a hallássérült közösség anyanyelve. Egyszerűen nem tudjuk a megfelelő információkat kiszűrni csak a feliratokból.
– mondta Im Jong Szu (Im Young-su, 임영수), aki teljes mértékkel támogatja a tüntetők által beadott petíciót. A petíció arra kéri a különböző csatornákat, hogy professzionális jelnyelvi tolmácsok alkalmazásával több információt osszanak meg a halláskárosultakkal, illetve kötelezően számoljanak be jelnyelven keresztül is a katasztrófákról.
Egy nemrég készült statisztika szerint a koreai műsorok 95 százalékában nem használnak jelnyelvet, gyakran helyhiányra hivatkozva a képernyőn.
