„Kína mindenképp életben fogja tartani Phenjant” – interjú Dr. Salát Gergellyel

Dr. Salát Gergelyt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszék tanszékvezetőjét kérdeztem a jelenlegi politikai helyzetről, Kína és Észak-Korea viszonyának jelenéről.

Kína hogyan értékelte a hanoi csúcstalálkozó kimenetelét? Hogyan viszonyul Kína a jelenlegi helyzethez?

A hivatalos kínai értékelés az, hogy egy ilyen sok évtizedes probléma megoldásában türelmesnek kell lenni, s nem érdemes irreális célokat kitűzni. A hanoi csúcstalálkozó egy rendkívül hosszú folyamat része, önmagában a megtörténte is pozitívum, hiszen amíg a felek tárgyalnak, addig se atomháborúval fenyegetőznek. Ráadásul az alacsonyabb szintű amerikai–észak-koreai megbeszélések Hanoi után is folytatódnak. Erről ugyan Pekingben nem beszélnek nyilvánosan, de valójában a csúcstalálkozó kudarca megfelel Kína érdekeinek. Az, hogy Trumpnak közvetlenül nem sikerült megállapodásra jutnia Kimmel, felértékeli Kína szerepét a kérdésben, ez pedig jobb pozíciót biztosít számára abban a konfliktusban, ami per pillanat igazán fontos neki: az amerikai–kínai kereskedelmi háborúban. Trump azt hirdeti magáról, hogy a dealek mestere, ennek igazolására viszont fel kéne mutatnia valamit az otthoni közvéleménynek a kelet-ázsiai térségből, ha már ennyit foglalkozik vele. Phenjannal nem sikerült üzletet kötnie, így Kínával kell valamit elérnie, ez a kényszerhelyzet pedig az amerikai elnökválasztások közeledtével Kínának kedvez.

salat2.JPG
Dr. Salát Gergely

Mi várható kínai részről abban az esetben, ha újabb nemzetközi szankciókat fogadnak el Észak-Koreával szemben?

Újabb szankciók elfogadásához Kína is kell, s Peking akkor fog ilyenekbe belemenni, ha Phenjan olyasmit tesz, ami erre rákényszerítheti. Például újabb rakétakísérleteket hajt végre vagy más módon provokálja a nemzetközi közvéleményt. Ez arcvesztés lenne Kínának, hiszen ha az egy év alatt lebonyolított négy Hszi Csin-ping–Kim Dzsong Ün csúcstalálkozón Kínának annyit sem sikerült elérnie, hogy Észak-Korea tartózkodjék az ilyesmitől, akkor miféle befolyása van Phenjanra? Ugyanakkor újabb szankciók esetén is a fő kérdés nem az lenne, hogy Kína megszavazza-e, hanem hogy betartja-e azokat, ami kívülről nehezen ellenőrizhető. Nehéz elképzelni olyan helyzetet, amelyben Kína engedné az észak-koreai gazdaságot bedőlni, mert az túlságosan kiszámíthatatlan – vagy inkább kiszámíthatóan katasztrofális – követkeményekkel járna Kínára nézve. Tehát Kína mindenképp életben fogja tartani Phenjant.

Kim Dzsong Ün az önerőből való újjászületést (자력갱생/自力更生) hangoztatta. Ez milyen hatással lehet a két állam, Kína és a KNDK kapcsolatára?

Érdemes megemlíteni, hogy a ca-rjok-keng-szeng kínai eredetű kifejezés, az eredetiben ce-li-keng-seng jelszót annak idején Mao Ce-tung hirdette meg, tőle vette át Kim Ir Szen. Kínában néhány tízmillió halálos áldozattal járt az alkalmazása, Észak-Koreában egyelőre több százezernél vagy néhány milliónál jár a számláló, ez még persze mehet följebb, ha Kim Dzsong Ün komolyan gondolja, hogy nagyapja nyomán a jelenleg is nagyfokú autarkiát fokozni kéne. Kína jobban szeretné, ha Észak-Korea a kínaihoz hasonló reformokat valósítana meg, s legalább gazdaságilag nyitna a külvilág felé. De nem ez a legfontosabb Pekingnek a KNDK-val kapcsolatban, hanem az, hogy ott legyen. Ha „önerőből újjászületve”, akármit is jelentsen ez, akkor úgy.

Kim vonattal ment Hanoiba, láthatta Kína nagyvárosait. Elemzők szerint üzenetértékű volt az utazás. Reális esélyek mutatkoznak-e így arra, hogy Észak-Korea Kína nyomdokaiba akarjon lépni?

Kim Dzsong Ün nem most látta először, hogy mi van Kínában vagy általában a külvilágban; valószínűleg jobban képben van, mint a legtöbb amerikai vagy mondjuk magyar politikus. Nyilván készített valamiféle kockázatelemzést: kiszámolta, hogy mennyit nyerne, ha kínai mintájú reformokba kezdene, s hogy ezek mennyi kockázattal járnának a rezsim és saját maga biztonságára nézve. A kalkuláció eredménye az lett, hogy ha életben akar maradni, akkor jobb, ha nem vág bele ilyesmibe. Ezen valószínűleg egy vonatút nem fog változtatni, ahogy a vietnami példa – miként lehet egy Amerikával háborúzó csontszegény kommunista országból egy Amerikával barátságos gyorsan fejlődő reformkommunista országgá válni – szintén csekély hatással lesz rá.

Várható-e újabb Hszi–Kim csúcs?

2019-ben ünneplik a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diplomáciai kapcsolatfelvételének hetvenedik évfordulóját, s ilyenkor illik legmagasabb szintű találkozót tartani, akár különösebb aktuális ok nélkül is. S mivel az elmúlt egy évben Kim négyszer látogatott Kínába, érik egy Hszi Csin-ping-viszontlátogatás. Ha ilyenre nem kerül sor, annak önmagában üzenetértéke lesz. De hogy végül is a kínaiak hogy döntenek ezzel kapcsolatban, azt befolyásolják az egyéb nemzetközi mozgások is. Például megfigyelhető, hogy mindkét Trump–Kim megbeszélés előtt Kim Kínába utazott – tanácsért? utasításért? –, így feltételezhető, hogy egy esetleges harmadik amerikai–észak-koreai csúcstalálkozó előtt is lenne mondanivalója a kínaiaknak Kim számára.

Köszönjük szépen az interjút.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: