„Őszintén szólva meglehetősen ijesztő kép fogadja az érkezőket” – ilyen most Dél-Koreába utazni

A járványhelyzet következtében bevezetett korlátozások miatt Dél-Korea talán újra távolinak tűnik, viszont magyarok továbbra is utaznak az országba. Dulai Dórát kérdeztük a rendhagyó helyzetben való útjáról, a belépést követő tapasztalatairól, illetve a Dél-Koreában töltött 14 napos karanténról.

Fábian Armin Vincentius: Nemrég végezted el sikeresen az alapképzést az ELTE koreai szakán, de a Koreához való kötődés úgy tűnik mostantól csak erősödni fog. Milyen céllal utaztál most Dél-Koreába?

Dulai Dóra: Egyetemi tanulmányaim folytatása miatt érkeztem most Koreába. A szakterületen belül főként a nyelvoktatás érdekel, ezért a mesterszakos tanulmányaimat is e téren fogom folytatni. Jelenleg sajnos nincs koreai nyelvtanári képzés Magyarországon, ezért Dél-Koreában folytatom a tanulmányaimat a Global Korean Scholarship keretei között.

Miben más a készülődés a vírus idején? Mire figyeljenek azok, akiknek mindenképp Dél-Koreába kell utazniuk ebben az időszakban?

Mindenképpen fontos figyelni az aktuális korlátozásokat. A Magyarországról való érkezésemkor szerencsére nem jelentett gondot a beutazás, azonban vannak olyan csoporttársaim, akik csak online tudnak hozzánk csatlakozni, mert az országukban jelenleg nem bocsátanak ki vízumot.

Azt is érdemes tudni, hogy a vízumigényléshez szükséges egy maximum 48 órás negatív COVID-19-teszt.

A járványhelyzet miatt minden külföldről érkező személy köteles két hét karanténba vonulni. Akinek van magánkaranténra alkalmas lakhatása, az önkéntes karanténban tudja eltölteni az adott időszakot, azonban azon külföldieknek, akiknek nincsen saját szállása, az állam által kijelölt helyszínen kell tartózkodniuk. Az utóbbiért igen magas árát kell fizetni, ezért ezzel is számolni kell. Nekem szerencsére biztosították a magánkarantént a kollégium elkülönített részében.

A karantén folyamán mindenki köteles napi kétszer kitölteni az esetleges tünetekről szóló kérdőívet a magánkarantén applikáción, amit még otthon kell letölteni a telefonunkra. Ezt már a Liszt Ferenc Repülőtéren is ellenőrizték a csomagok feladása előtt.

Többször is utaztál már hasonló távon, így jó összehasonlítási alapod van. Mennyire más most Budapest és Szöul között repülni? Mesélj kicsit az utazásról!

Most először utaztam a LOT Budapest-Szöul közvetlen járatával, így a korábbi utazásaimhoz képest felüdülés volt a 10 óra 40 perces menetidő. A gépre csak testhőmérséklet-ellenőrzés után, maszkkal lehetett felszállni. Legalább egy ülés üresen maradt két utas között, az én soromban csak egyedül ültem, így maga az utazás nagyon kényelmes volt.

A maszk használata az étkezés kivételével az utazás teljes hosszában kötelező volt, amit be is tartottak az utasok.

Maga az ételosztás hasonlóan történt, mint máskor, a távra való tekintettel pedig kétszer kaptunk melegételt. Az egyetlen különbség abban volt, hogy nem lehetett menüt választani, csak egyfajta ételt szolgáltak fel mindenkinek.

Megérkezik az utazó az Incheon Nemzetközi Repülőtérre. Ilyenkor megiszik esetleg egy kávét, eljut a városba, de már tervezi is a későbbi városnézést, a kültéri programokat. Most a helyzet nagyon más: milyen lépések történnek a megérkezést követően egy külföldi számára?

Igen, a helyzet teljesen más. Őszintén szólva meglehetősen ijesztő kép fogadja az érkezőket. Míg Magyarországon a vírusvédelem a maszk hordására korlátozódik, addig Koreában minden reptéri dolgozó, aki kontaktusba kerül az utasokkal, teljes „szkafandert” visel. A leszállást követően 5-6 állomáson kellett átmennünk, ahol rengeteg dokumentumot kellett kitölteni, testhőmérsékletet ellenőriztek, illetve segítettek beüzemelni a kötelező magánkarantén applikációt. Fontos tudni, hogy az applikáció használatához kötelező egy koreai telefonszám megadása. Mindenki kap egy applikáció menedzsert, aki figyeli a tevékenységünket az applikáción keresztül. Ez a személy megkapja az öndiagnózisokat, illetve felveszi a kapcsolatot a karanténban lévő személlyel, ha bármi gyanús vagy problémás tevékenységet észlel.

Az egyetemünkön karanténban lévő diákokat többek között azért kereste fel a menedzser, mert az öndiagnózis-lapot túl korán töltötték ki, vagy a telefon GPS-meghibásodása miatt az applikáció szerint a diák elhagyta a karanténövezetet.

A reptér elhagyása is másképp történik, mint általában. A megérkező utasok piros matricát kapnak, és csak adott módon hagyhatják el a váró elkülönített részét. A tömegközlekedés is biztosított, de csak a külön erre a célra kijelölt járműveket lehet használni regisztrációt követően. Nekem Kangwon-provinciába kellett eljutnom, ahova napi háromszor indult járat. A négyórás várakozást a váró elkülönített kávézójában és padjain töltöttem. A délutáni kangwoni busz Wonju városáig vitt, onnan pedig egy velem egyidejűleg érkező kínai lány társaságában mentőautó vitt tovább Chuncheonig, ahol a kollégium ajtajában raktak ki.

A 14 napos karantén alá helyezés sokak számára nem is az otthonmaradás, hanem az önellátás miatt jelent problémát: hogyan élek meg 14 napig? Mit fogok enni? Mit fogok csinálni? A koreai fél megkönnyítette számodra ezt a 14 napot valamilyen formában?

Nekem ebben óriási szerencsém volt, mert az ösztöndíjat nyújtó szervezet, ahogy az egyetem is rengeteget segített. A kollégiumi szobámban volt fürdőszoba és internet, emellett az étkezést is biztosították. Napi háromszori főétkezés mellett néha kekszeket és narancslevet is kaptunk.

Továbbá állami segítség érkezett a karanténhoz. Minden magánkaranténban tartózkodó ember köteles az érkezést követő három nap során COVID19-tesztet csináltatni. Az ingyenes teszten a páciens a következőket tartalmazó csomagot kapja (szintén ingyen): lázmérő, kézfertőtlenítő, általános fertőtlenítő, maszkok, és a két hét során gyűjtött hulladék tárolásához szükséges veszélyes hulladékos zsák. Utóbbi azért fontos, mert a karanténban felhalmozódott szemetet elkülönítve szállítják el, hogy ezzel is csökkentsék a fertőzésveszélyt.

A karantén elhagyása előtt egy második negatív tesztet is kellett csináltatnunk. A tesztre való eljutást külön egyetemi autóval és sofőrrel biztosították, így összességében nekem a megélhetéssel nem volt semmi problémám.

Amiatt már inkább aggódtam, hogy mivel fogom az időmet eltölteni. Nem vagyok otthonülős típus, így két hét egy kis szobában nagyon rémisztő volt. Félelmeim ellenére azonban nem okozott problémát a folytonos bent tartózkodás. Az utazás, és az utazás előtti készülődés meglehetősen kimerítő volt, így az első két-három napban csak pihentem. A későbbiekben igyekeztem egy napirendet követni, amiben volt kis tanulás, pihenés és napi többszöri mozgás is. Pihenésképpen filmeket néztem, olvastam vagy a családommal és a barátaimmal beszélgettem, esetleg társasjátékoztam online.

A napirend betartását elősegítette, hogy az ételeket mindig ugyanabban az időben kaptuk, illetve az applikáción keresztül is adott időben kellett feltölteni az információinkat.

Mi lesz az első dolog, amit csinálni fogsz a karanténkötelezettség lejártát követően?

Baristaként az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy kávét nem kaptunk a reggeli mellé, így az első utam egy kávézó lesz. Emellett a várost is szeretném megismerni, mert most járok először Chuncheonban.

Dulai Dórának köszönjük szépen az interjút, tanulmányaihoz sok sikert kívánunk!

Interjúalany: Dulai Dóra, a Global Korean Scolarship tagja

Az interjút készítette Fábian Armin Vincentius

A fotók Dulai Dóra tulajdonát képezik

One thought on “„Őszintén szólva meglehetősen ijesztő kép fogadja az érkezőket” – ilyen most Dél-Koreába utazni

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük