Tíz éve ezen a napon, 2009. május 23-án hunyt el No Mu Hjon, aki a Koreai Köztársaság 16. elnöke volt 2003 és 2008 között. Feltehetőleg a szülőhelyéhez közeli 45 méter magas Bagoly-szikláról vetette le magát, azonban halálának pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok, mivel a biztonsági kamera felvételeit sosem hozták nyilvánosságra.
No Mu Hjon (Roh Moo-hyun; 노무현) 1946. szeptember 1-jén született Pongha faluban (봉하마을), Dél-Kjongszang tartományban, egy szegény földművescsalád legfiatalabb gyermekeként. Fiatalon elkezdett érdeklődni a politika iránt, középiskolás korában tüntetést szervezett, amikor az elnök, Li Szin Man (Rhee Syng-man; 이승만) születésnapja alkalmából esszéíró versenyt rendeztek az iskolában. Amikor az úgynevezett pekcsi dongmeng (백지동맹), tehát „Fehér (tkp. Üres) Lap Szövetség” tevékenysége kitudódott, eltanácsolták.
No Mu Hjon 1966-ban végezte el a gimnáziumot. Miután autóbalesetben elhunyt bátyja ügyvéd akart lenni, az ő emlékére maga is a jogi pályát választotta. Akkoriban Dél-Koreában a jogi vizsga letételének nem volt előkövetelménye az egyetemi végzettség, így autodidakta módon évekig készült a vizsgára, amelyet 1975 áprilisában, a negyedik próbálkozásra sikerült letennie. 1977-től bíró lett Tedzsonban (Daejeon; 대전). Az 1981-es Purim incidens (부림 사건) sarkallta arra, hogy életét az emberi jogok védelmének szentelje. Az incidens során huszonkét embert, köztük diákokat és tanárokat tartóztattak le, tartottak fogva és kínoztak meg jogellenesen. Az 1980-as években többször kritizálta Cson Du Hvan (전두환) elnökségét, ügyvédi engedélyét később megvonták tőle. 1988 és 1992 között Puszan (Busan; 부산) keleti kerületének képviselője volt a Nemzetgyűlésben
No 1992 után többször indult helyi önkormányzati választásokon, de valamennyi alkalommal vereséget szenvedett. Számos próbálkozás után végül 1997-ben csatlakozott Kim De Dzsung (Kim Dae-jung; 김대중) későbbi dél-koreai elnök pártjához, az Új Politika Nemzeti Kongresszushoz (새정치국민회의). 1998 júliusától Szöul Csongno városrészének képviselője a Nemzetgyűlésben, 2000-től pedig Dél-Korea óceánért és halászatért felelős minisztere volt. 2002 decemberében megválasztották elnöknek, így 2003 elején a leköszönő Kim De Dzsungot váltotta a hivatalban. A választás során megfigyelhető volt, hogy főként Dél-Korea nyugati része szimpatizált vele, míg a konzervatív jelölt, I Hvecshang (Lee Hoe-chang; 이회창) a keleti régiók támogatását élvezte. 2004-ben illegális kampányolás gyanújával megkísérelték bizalmatlansági indítvány útján eltávolítani hivatalából, de miután tisztázta magát a vádak alól, folytathatta elnökségét.
2007 októberében elnöksége alatt sor került a második Korea-közi csúcstalálkozóra, ekkor gyalog kelt át a két koreai államot elválasztó határvonalon. 2008-ban, hivatali ideje lejárata után kenőpénz elfogadásával vádolták meg több bizalmasát illetve családtagját, ő maga pedig a nyomozás további szakaszai elől 2009. május 23-án, 62 évesen hajnali 6 óra körül a Bagoly-szikláról (부엉이 바위) öngyilkosságba menekült. Sebtében összeállított végrendeletében azt írta, túl sok embernek okozott szenvedést, és hogy ne hibáztassanak senkit. Halálának ismert körülményeit egykori stábfőnöke, a jelenlegi dél-koreai elnök, Mun Dzse In (Moon Jae-in) ismertette. 2009. május 29-én katolikus és buddhista szertartás egyvelege mellett helyezték örök nyugalomra, halálát követő hetekben pedig támogatói közül több millióan keresték fel a Bagoly-sziklát.
Via Chosun News, Pressian, Korea Times 1 2, BBC
