Bár a hanoi csúcstalálkozó megállapodás nélkül ért véget, mind a két fél próbálja kedvezően tálalni a fejleményeket. Kim Dzsong Ünt meglepte, hogy az amerikaiak tudnak arról, hogy Njongbjonon kívül is tárolnak nukleáris eszközöket.
Donald Trump amerikai elnök sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy a tárgyalások azért szakadtak meg, mert nehezményezte, hogy Észak-Korea az összes szankció feloldását kérte az atomfegyver-mentesítéshez. Ezzel szemben Ri Jong Ho (Ri Yong Ho) észak-koreai külügyminiszter állítása szerint Kim Dzsong Ün csak az észak-koreai nép életét befolyásoló szankciók feloldását kérte az elnöktől.
Többször elhangzott már más-más forrásból, hogy Észak-Korea rendre kicselezi a szankciókat, és ezek az intézkedések egyébként is a segélyküldést, és a lakosság életét nehezítik meg. Mi sem támasztja jobban alá, mint hogy bár 2013 óta Észak-Koreára különféle szankciókat szabtak ki, nem tudták megakadályozni, hogy évről évre fejlődjön az állam atom- és rakétatechnológiája.
Észak-Korea természetesen nem fogja olcsón adni a legfontosabb ütőkártyáját, az atomfegyvereket, így érthető az is, hogy az Egyesült Államok nem old fel szankciókat, amíg nem látja a „kézzel fogható” bizonyítékot az észak-koreai állam elkötelezettségére az atomfegyver-mentesítést illetően. Ugyanakkor, amíg az is vitákat (vagy legalábbis félreértéseket) szül a két fél közt, hogy mi képezi a leszerelendő nukleáris eszközök listáját, nem lesz előrelépés a denuklearizáció terén.
One thought on “Njongbjon, és ami azon túl van”