Igen, halálos bűn a Déli Blog keretén belül elsőként kritikát írnom egy olyan sorozatról, amelyik nem Koreában játszódik, hanem egy kanadai szitkom. Mégis, nagyon koreai az egész.
A történet szerint Mr. Kim, avagy a mindenki által Appa néven ismert családapa évtizedekkel korábban feleségével – Mrs. Kim, Umma – Kanadába költözött, ahol azóta is egy kisboltot működtetnek. Két gyerekük – Jung és Janet – már az észak-amerikai országban született, s míg a 24 éves fiú sorozatos baklövései miatt még a középiskolát sem fejezte be, elveszítve apja kegyét, addig a lány művészeti főiskolán tanul – “szülei örömére”. Hogyan is tekinthetne ugyanis egy szigorú koreai szülőpár egy művészpalántára? Természetesen igyekezve minél jobban eltitkolni gyereke foglalkozását a templomban a többi koreai szülő előtt.
Mi sem jelképezi jobban a koreai mentalitás a bolt működésénél: az üzlet minden nap nyitva áll, a család három tagja is kiveszi részét a munkában, utoljára pedig az első gyerekük születését követően zártak be. A makacs családfő az üzlet fellendítését célozza meg mindenféle eszközzel, de már az első jelenetben akadályba ütközik: miután homofóbiával vádolják meg a Pride esemény kapcsán kifejtett véleménye miatt – “No, I have no problem with the gay, but I have problem with the parade. Traffic, garbage, noise. If you is gay, why can’t you by quiet, respectful gay? Like Anderson Cooper, y’know?” -, úgy dönt, a homoszexuálisok számára egész héten kedvezménnyel árulja termékeit. És hogy ki tartozik a melegek közé? Azt Mr. Kim éles szemei majd észreveszik, ahogy azt is látni szokta, ki milyen nemzetiségű, illetve ki akar lopni a boltból. A fehér bőrszínű, fehér cipőt viselő emberek például szoktak lopni, ahogy a fütyörésző, leszbikus nők is. De ha leszbikus pár jelenik meg a boltban, akkor nem történik lopás, még a fütyörészés ellenére sem: “cancel-out combo”. Mindeközben Mrs. Kim lánya számára próbál “menő koreai keresztény” fiút találni.
Nyilvánvaló, hogy a sorozat felhasznál rengeteg olyan jellemvonást, mely a koreai emberekre általában vonatkozik: a munkamánia, a társadalmi kapcsolatokban való megfelelési kényszer, a családban lévő patriarchális rend és szigor, vagy épp a bevándorló koreaiak számára fontos keresztény közösség. Mindazonáltal, a koreai diaszpóra bemutatása egyáltalán nem lebutított módon történik, ugyanis az első néhány, egymáshoz kevésbé kapcsolható epizódból olyan történetszálak jönnek létre, melyek megmutatják, mindenkinek változnia kell a családi béke megőrzése érdekében.
A sorozat humoros jellegén keresztül bemutatja azt a valóságot, ami a különböző kultúrák között fedezhető fel. Az elsőgenerációs bevándorló családapa két legjobb barátja kínai és indiai, de egyikük sem tudja felfogni a kanadai trendeket, politikai nézeteket. Ezzel szemben a fiatalok sokkal inkább beilleszkedtek a közösségekbe, kanadai barátokat szereztek, de továbbra sem tudnak – és nem is akarnak – elszakadni teljes mértékben a mások számára furcsa családi kötelékektől.
Könnyed szórakozás mélyebb jelentéssel. 
(Kanadában a CBC közvetíti, az első két évad elérhető a Netflixen. További két évad következik.)
