Új iparágak jönnek létre Észak-Korea piacain a szankciók és korlátozások ellenére

Még ebben az évben, válaszul az ötödik atomkísérletére és nagy hatótávolságú rakétatesztjeire, a nemzetközi közösség szankciókat vezetett be Észak-Korea ellen. Mivel a szankciók megtiltják a szén és egyéb ásványkincsek exportját és különféle bevételi forrásokat is elzártak, Észak-Korea gazdaságára negatív kilátások várnak.

Eközben Észak-Korea vezetője, Kim Dzsong Ün (김정은) a politikai eredmények felé kívánja fordítani a figyelmet. A rezsim propagandája az önellátást hangsúlyozza a szankciók okozta nehézségek leküzdésére; olyan mozgósítási erőfeszítéseket tesznek, mint a „70 napos csata”, vagy a „200 napos csata”.
Azonban ezek nem biztosították a piac stabilitását.

Ennek eredményeképp az észak-koreai lakosok feladták, hogy bármit is várjanak a rezsimtől és maguk kezdtek a piacokon üzleti lehetőségek után kutatni. A Daily NK forrásai rámutattak, hogy a lakosok gyakran „ravasz kereskedőnek” titulálják maguk között Kim Dzsong-ünt. Az emberek megélhetése már nem az államtól függ, hanem a piactól. Azokat, akik a fejadagokért az államra támaszkodnak, félrevezetettnek tartják, akiknek fel kell fogniuk, hogy csak saját magukra támaszkodhatnak, ha javítani akarnak az életükön.

Így tehát a fő érdeklődés a piaci vállalkozást övezi. A gyakori állami mozgósítások és a folytatódó szankciók ellenére a piaci „know-how” gyorsan növekszik az új foglalkozások és termékek versenykörnyezetben való megjelenésével.

Több forrás is említette, hogy Észak-Korea átalakulása egy teljesen fejlett piacgazdasággá elkerülhetetlen. A rezsim szándékaira való tekintet nélkül a kapitalizmus szervesen növekedett és az emberek értékelik az előnyeit.
A Daily NK 10, szolgáltatásokból és termékekből álló piaci koncepciót mért fel, melyek népszerűsége 2016-ban növekedni látszik, és amelyeket egy hármas cikksorozatban mutat be. Természetesen ezeket is lefordítjuk majd.

Ételbódék, cipő- és cipzárjavítók, melyek a kormánytól és a külső szankcióktól is biztonságban vannak.
 

Az élelmiszerstand, mint üzlet, Észak-Koreában stabilnak számít. Még ha a hatóságok lecsapnak is olykor a piacokra, az ételstandoknál nyugodtan folyik tovább az üzlet. Ennek oka, hogy az élelmiszerstand alacsonyabb bevételt jelentő üzletág és a hozzá fűződő megvesztegetések sem annyira súlyosak. Még ha az árusok egyedül üzletelnek is, a saját házukban, akkor is biztos bevétel várható, ha a vállalkozás népszerűvé válik a tisztviselők között.

Újabban a cipő-és cipzárjavítók lettek népszerűek, mint biztos bevételt jelentő vállalkozások.
Különösen a cipőjavítás az, amely jól illik az észak-koreai viszonyokhoz, mert az emberek a cipőiket a piacon veszik meg, nem az állami tulajdonú boltokban – és ezek többsége otthoni gyártmány.
Mivel azonban a házi készítésű cipők nem megfelelően vannak hőkezelve, gyakori javítás szükséges.

„Néha a piacon vett edzőcipő talpa a vásárlást követő napon levált, és a bőrcipő sarka pedig egy hét múlva leesett. Az olyan embereknek, akik egyik napról a másikra élnek, az új cipő vásárlása nem lehetséges, ezért a javítóüzletek virágoznak.” -mondta egy dél-pyongan tartománybeli forrás.

A sinüidzsui (신의주, Sinuiju) állami gyárban,
Észak-Pyeongan tartományban készített cipők.
A nemzeti ünnepekre ezeket a lábbeliket a tiszt-
viselők családjainak készítik, de a nyersanyag-
hiány miatt csak kis mennyiségben.
A piacokon árult legtöbb cipő magánszemélyek
által készül.


A vásárlók között kialakult az a szokás, hogy vásárlás után egyből javítóműhelybe viszik a cipőket. Az újonnan vásárlot cipők új talpat kapnak és dupla bélést öltéssel a szélükön. Ennek eredményeképpen a cipőjavítás, mint üzlet, mely egykor lenézett foglalkozásnak számított, most virágzó iparágként emelkedik fel.

A forrás elmagyarázta, hogy a nemzeti ünnepeken részt vevő munkásosztálybeli nők egymás pénzügyi helyzetét a ruháik alapján mérik fel. (változatlanul hanbok; a hagyományos koreai öltözék, meylet Észak-Koreában csoszonotnak hívnak (조선옷; joseon-ot)) Nemrég az emberek meglepődve látták, hogy a cipészek feleségei gyakran drága felsőruházatot (csogorit (저고리)) viselnek, olyat, mint a tondzsuk (befolyásos középosztálybeliek, a szó jelentése a „pénz mesterei„) feleségei.

„Mostanában az emberek inkább a cipzáras ruhákat kedvelik a gombos helyett, azonban a kínai gyártmányú cipzár gyakran már egy hónap múlva tönkremennek. Ezért a cipzárjavító üzlet az alacsony haszonkulcs ellenére is jövedelmezővé vált, mivel nagy kereslet van az ilyen javításokra.
Továbbá a biztonságosnak számít, mivel nem célpontja a razziáknak és ellenőrzéseknek, ugyanis nem vonzza magára a figyelmet”


② A gyermekgondozás népszerűsödik az idősek körében

A piacgazdaság a családi értékeket is megváltoztatja Észak-Koreában. A konfucianista kultúra, amely a szülőtisztelet erényét hangsúlyozza, lassan lehanyatlóban van, miközben széles körben elfogadottá vált, hogy az időseknek tudniuk kell gondoskodni magukról, hogy a gyermekeik tiszteljék őket. A kulturális konfliktus a régi szocialista generáció és a piacgazdaság új generációja között rengeteg társadalmi problémát szül.

Észak-Koreában az olyan házimunka, mint a kertészkedés,
az idősebb szülők feladata.
Kép: Yonhap hírügynökség

Az állami fenntartású idősotthonok alig többek propagandafogásnál és az idős lakosok tisztában vannak a piacgazdasággal és hogy az „önfenntartás az életben maradás egyetlen útja”. Ennek megfelelően az idős nők bébiszitterként keresnek munkát, mely egy újonnan születő foglalkozás, mivel a fiatal nők napközben a piacon tevékenykednek. 

A gyermekgondozás árai a körülményektől és a gyermek korától függenek. Még a nagymamák esetében is, akik az unokáikról gondoskodnak, várható, hogy a piaci áraknak megfelelő pénzt kapnak a szülőktől. Az idősek számára a dolgozóknak való ételfőzés és a házőrzés is népszerű.


„Van néhány munka a piacon az idős nőknek, de az idős férfiaknak nem olyan egyszerű munkát találni. Ezért mondja néhány meny, hogy  ‘csak akkor fogunk az anyóssal élni, ha még mindig tud dolgozni.’, mondta egy észak-pyeongyangi forrás.

 
③ Piaci stratégiák tökéletesítése új ügyfelek biztosítása érdekében: ingyen kávé és tea, rizssütemény-kóstolás
 
A kávé- és teaivás kultúrája csak nemrég kezdett népszerűvé válni Észak-Koreában. Míg a magas rangú tisztviselők és kitelepültek már az 1980-as években tudtak a kávéról, a nagyközönség egészen 2010-ig nem ihatott kávét. I Gang-ok (이강옥; Lee Gang-ok) (álnév), aki 2010-ben szökött meg Gangwon tartományból, mondta: „Egy wonsani főbb osztálybeli étterem árult kávét. Drága volt, de vettem, hogy jól nézzek ki. Modern nőnek éreztem magam tőle.”
Nyomtatott menü a Haedanghwagwan (해당화관) kávéboltjában,
egy újonnan épült hatalmas bevásárló létesítményben, amely
Phenjanban nyílt meg 2013-ban.
Fotó: 조선신보 캡처
A kávé és a tea élvezete korábban csak a végrehajtó osztály és a tondzsuk kiváltsága volt, de a munkásosztály körében is egyre növekszik a népszerűségük. A kávét és a teát gyakran ingyen adják a boltokban a vásárlók becsalogatása érdekében.
 
Tavaly áprilisban egy Dandongban, Kínában élő rokonait látogató phenjani polgár mondta: „Egy nyilvános fürdőt üzemeltettem és  az ügyfelek szerették, mikor ingyen teát adtam nekik.”

Az ingyen tea és kávéosztás gyakorlata a szolgáltató szektorban is népszerű a vidéki területeken. A helyi igényesebb éttermekben a kávét gyakran desszertként szolgálják. Hasonlóképpen a piacokon is tisztában vannak a „kezeld az ügyfélt királyként”-elv előnyeivel és ingyen kóstolót adnak az ügyfeleknek rizssütiből és szundéből (순대, sundae; koreai véreshurka).
 

(via Daily NK)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük