A KNDK már korábban is nyújtott támogatást fegyverszállítmányok formájában, de mostanra katonákat is küldtek a frontra.
2024 október 3-án érkezett jelentés szerint egy ukrán rakétacsapásban meghalt 20 katona, köztük oroszok mellett 6 észak-koreai tiszt is, akik az oroszokkal tárgyaltak.
Majd tíz nappal később, október 13-án egy, az oroszok által megszállt területeken tevékenykedő ukrán partizáncsoport jelentette, hogy Mariupol közelében három kiképzésre használt területen is a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Néphadseregének katonáit látták. A kiképzés közben csöves tüzérséggel gyakorlatoztak.
Október 15-én a Szuszpilne közszolgálati műsorszolgáltató közölte, hogy ukrán katonatisztek állítása szerint 18 fő észak-koreai katona dezertált 7 km-re az ukrán-orosz határtól.
Ugyanezen a napon a Kyiv Independent egy nyugati diplomata nyomán közölte, hogy a KNDK 10 ezer katonát küldött Oroszország ukrajnai műveleteinek támogatására. Előző nap Vlagyimir Putyin orosz elnök az orosz parlament, a Duma elé terjesztett ratifikálásra egy szerződést, melyben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Orosz Föderáció „stratégiai partnerségi megállapodást” kötött.
Az észak-koreai katonák az újonnan létrehozott Burját zászlóaljat alkotják, mely a 11. gárda légiroham-dandár alegységeként tevékenykedik.
A dél-koreai Jonhap hírügynökség hírszerzési forrásokra alapozva közölte, hogy Észak-Korea további 12 ezer embert készül mozgósítani, illetve műholdfelvételek alapján rekonstruálták az észak-koreaiak útvonalát Oroszországba.
2-2 partraszálló hajó jelent meg a KNDK keleti partján fekvő Cshongdzsinnél és Hamhüngnél, majd ezek szállították a katonákat Vlagyivosztokba, ahonnét vonattal mentek a frontra.
Észak-Koreának a fennállása óta ez az első nagyszabású külföldi katonai missziója, és a legelső Kim Dzsong Ün vezetése alatt. Kim Ir Szen idejében ugyan voltak egyéb külföldi missziók, de csak korlátozott, néhány száz fős létszámban és jobbára kiképző-tanácsadó szerepkörben. Ilyen volt például a vietnami háború, ahol Észak-Vietnam és a Viet Cong oldalán harcoltak. A pontos létszám ismeretlen, de az bizonyos, hogy 14 észak-koreai pilóta nyugszik vietnami földben. De részt vettek a Jóm Kippur háborúban is, ahol az észak-koreai pilóták az egyiptomi légierő kötelékében repültek. A legutolsó külföldi katonai missziójuk az 1980-86 között zajló ugandai polgárháborúban volt, ahol Milton Obote elnököt támogatták (egyébként kissé paradox módon itt a Nemzetközösséggel és az USA-val egy oldalon álltak)
Felmerül a kérdés, hogy ekkora létszámban történő szerepvállalásért cserébe miféle juttatásokat (Élelmiszer? Valuta? Technológiatranszferek? Ezek mindegyike?) illetve garanciákat kaphat a KNDK Ororszországtól? Pontosan milyen feltételeket tartalmaz a fenti „stratégiai partnerségi szerződés”? Hogyan áll hozzá Kína ahhoz, hogy az eddig saját befolyási övezetének számító Észak-Korea ennyire szorosra fűzi a kapcsolatait Oroszországgal? Való igaz, hogy Amerika illetve általánosságban a nyugati világrend közös ellenségük, de ezen kívül bőven vannak ellentéteik és területi vitáik. Ezek feloldása hogyan fog alakulni?
Források: YNA, The Kyiv Independent
