A #MeToo kampány Dél-Koreát is elérte, Különböző szexuális zaklatással kapcsolatos esetek iskolákban is történtek, diákok pedig többször is felszólaltak az ügyben. Ennek ellenére nem sok változás történt az elmúlt időszakban…
Közel egy évvel ezelőtt Kim Na Jun, egy 16 éves diáklány beszélt először a szexuális zaklatások kapcsán. A lány egy puszáni középiskolában tanult, és azon kapta társait, hogy folyamatosan szexualitással kapcsolatos vicceket fogalmaznak meg róla. Úgy érezte, hogy egy szextárgyként tekintenek rá, emiatt nem szeretett volna újra találkozni osztálytársaival. Mikor értesítette az egyik oktatóját aggályai kapcsán, arra kérték, hogy ne csináljon egy hasonló apróságból ilyen nagy ügyet. A rendőrség is azt javasolta, hogy ne foglalkozzon a dologgal. Végül az osztálytársai elnézést kértek tőle, a lány egy másik városba költözött, azonban állítása szerint továbbra is rémálmai vannak.
„A felnőttek azt mondták, hogy az ilyen korban lévő fiúk gyakran fogalmaznak meg hasonló vicceket, ezért egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őket. Hosszú ideig magamat hibáztattam. Úgy éreztem furcsa és túlzottan érzéken vagyok. Azt mondták túl érett a testem, ezért váltam szexuális viccek tárgyává. Nyáron hosszú újjú pólót és nadrágot hordtam, hogy eltakarjam magam.”
Tavaly január óta több mint 65 iskolából osztották meg a diákok tapasztalataikat az ügyben közösségi médián keresztül. A #SchoolMeToo kampány a legfontosabb társadalmi problémává vált a Twitteren. Az Oktatási Minisztert arra sürgették, hogy indítson eljárást az ügyben, kivizsgálva az esetleges helytelen viselkedéseket az oktatási intézményeken belül.
Mégis, a MeToo kampány lassan halad Koreában. A legtöbb áldozat lány, gyakorta pedig épp őket okolják a történtek miatt, mondván figyelmetlenek voltak, történeteiket pedig nem kellett volna publikussá tenniük. Arra kérték őket, hogy értsék meg a helyzetet és bocsájtsanak meg az agresszoroknak.
Több tíz esetről lehetett értesülni az elmúlt időszak során. Gyakran nem csak diáktársak, hanem tanárok is helytelenül közelítették meg a diáklányokat. Egy – a nevét felfedni nem kívánó – lány a következőket mondta:
„Rosszul éreztem magam, amikor a tanár megfogta a karom vagy a derekam, és amikor buja vicceket mondott nekem és a barátaimnak. Azt mondta jeles osztályzatot kapunk, amennyiben az ölébe ülünk. Azzal hencegett, hogy a diákokkal jár karaokézni és üzeneteket kap tőlük. Azt is kijelentette, hogy egy nőnek szexinek kell lennie.”
Mások arról beszéltek, hogy tanáraik erotikusnak nevezték a lányok egyenruháját, illetve azt mondták, hogy a „csúnya lányokat meg kell ölni és feldarabolni”.
Úgy tűnik, alapvető változásokra van szükség. Egyrészt a társadalom különböző rétegei gyakran elzárkóznak a probléma elől, másrészt a bizonyítékok hiánya miatt jogi lépések is ritkán történnek. Bizonyos oktatókat felfüggesztettek vagy menesztettek, másokat azonban még vádlottként sem hallgattak ki. Különösen is megosztó volt az a történet, amikor egy szöuli lány középiskolában több mint 160-an tanúskodtak egy ügyben, ennek ellenére nem indult eljárás.
