A három napos ünnepi időszak lezárására a Koreanista hírportál egy rövid betekintőt kíván nyújtani olvasóinak az egyik legfontosabb koreai ünnep kapcsán.
Cshuszok (Chuseok, 추석) ünnepe minden évben a holdnaptár szerinti nyolcadik hónap 15. napjára esik, így a Gergely-naptár rendszerében változó dátumon ünneplik, általában szeptember második felében. Az idei év során az ünnepnap október 1. volt, ám Dél-Koreában az ezt megelőző, illetve az ezt követő nap is munkaszüneti nap.
De mi az ünnep lényege?
Különböző teóriák léteznek azzal kapcsolatban, hogy mi is az ünnep eredete. Egyes hagyományok szerint Silla (Silla, 신라) királyság időszakában Juri (Yuri, 유리) sillai király szövőversenyt rendezett két csapat között, a győztes pedig számos más jutalom mellett egy ünnepi ceremóniában is részesült. Más elképzelések alapján az ünnepet a Három királyság korának végén vezették be, amikor Silla képes volt legyőzni Pekcsét (Baekje, 백제) (660). Az biztos, hogy idővel hálaadó aratóünneppé vált a cshuszok, ami nem nevezhető egyedi esetnek a régióban – hisz Kínában évezredes hagyományokkal rendelkezik például az ugyanazon a dátumon tartott, a Hold imádatán alapuló őszközépünnepként ismert aratóünnep.
A koreai cshuszok lényeges elemévé vált a hálaadás mellett az ősök tiszteletének kérdése, továbbá a róluk való megemlékezés. Mindez nem tekinthető meglepőnek azt figyelembe véve, hogy az 1392-től fennálló Csoszon (Joseon, 조선국) államalakulat neokonfucianista ideológiájának egyik sarokköve a szülőtisztelet volt.
Szokások, az ünnep lefolyása
Hagyományosan az ősök előtti tisztelet központi szerepet töltött be az ünnepi szokások tekintetében is. Így az ünnep reggelén egy csharje (charye,차례) nevezetű szertartás került megrendezésre családi körben, mely során az áldozati asztalra különböző ételeket – többségében az évi friss termésből –, alkoholos italokat, továbbá füstölőket helyeztek. Az ünnep leginkább jellegzetes étele a szongphjon (songpyeon, 송편), mely egy ragacsos rizslisztből készült, gombóc formájú, töltelékekkel ellátott gőzölt étel. Hasonlóan népszerű volt a koreai palacsinta, a cson (jeon, 전) is, mely eredeti változata azonban nem édes.
A szertartást követően a család élő tagjai meglátogatták az elhunyt ősök sírjait, ahol szintén szertartást végeztek – ez az úgynevezett szongmjo (seongmyo, 성묘). Ehhez természetesen előzetes előkészületek is kapcsolódtak, ugyanis a családtagok már cshuszok előtt kimentek a sírokhoz azok rendbetétele érdekében. Érdekesség, hogy míg néhány évszázaddal ezelőtt minden esetben a család végezte az előkészületeket, addig napjainkban bizonyos esetekben erre szakosodott cégek látják el a teendőket, miközben az elhunyt családtagok meglátogatása sem magától értetődő a nagyobb mobilitás miatt.
Az ünnephez persze nem csak a megemlékezés, hanem a vidámság is párosult – utóbbi különböző játékok által. A férfiak részvételével került megrendezésre a ssirum (ssireum, 씨름), mely egy saját szabályrendszerrel rendelkező egyfajta birkózásnak tekinthető. A hajadon lányok nolttügit (neolttwigi, 널뛰기) játszottak, mely hasonlít a libikókához, ám állva történik, illetve ugratásokat is magába foglal, így az akkoriban elszigetelésben élő hölgyek a zárt falakon kívül láthattak felugrás során, ahogy a férfiak arcát is megpillanthatták.
Cshuszok ma
Bár a hagyományos ételek és játékok sorában számos további példát fel lehetne sorolni, összességében elmondható, hogy napjaink modern dél-koreai társadalmában ezen játékok és szokások kevésbé lényegesek. 2014-ben a The Korea Herald például arról számolt be, hogy egy közvéleménykutatás alapján a megkérdezett házaspárok 78 százaléka azt válaszolta, hogy nem utaznak haza a szülőkhöz cshuszok ünnepén, többek között mert már a szülők sem kérték ezt tőlük, más tervekkel készültek az ünnepi időszakra, inkább pihenni kívántak utazás helyett, illetve el akarták kerülni az ünnepi időszak során megjelenő forgalomtorlódást.
Ennek ellenére a forgalomtorlódások is jelzik, hogy a cshuszok továbbra is lényeges ünnep a koreaiak számára – ekkor kelnek a legtöbben útra az egész év során –, ám más formában: sok esetben az egész család belföldi turisztikai desztinációra vagy külföldre utazik, esetlegesen maguk a szülők látogatják meg a gyermekeiket. Utóbbi elsőre furcsának hangozhat az ünnep tradícióit tekintve, ám számos beszámoló szerint maguk a szülők szeretnének kimozdulni az otthoni környezetből, így különös örömmel használják ki a lehetőséget.
Eltérő az ünneplés formája a két Koreát illetően is: az 1980-as évekig Észak-Koreában az államvezetés igyekezett elérni, hogy a lehető legkevesebben kövessék a hagyományokat, ugyanis azok eltértek a szocializmus által elvárt attitűdtől. Az 1980-as évek végétől azonban hivatalosan is elismert ünnep a cshuszok Észak-Koreában is, ám az ottani egy napos népünnepként elismert ceremónia sokkal kevésbé látványos: a családok nem kelnek útra, ahogy az ünnep egésze is visszafogott. Érdemes azonban megjegyezni, hogy disszidensek beszámolója alapján az északi oldalon is igyekeztek méltóképp megünnepelni cshuszokot, többek között a lehetőségekhez mérten különlegesnek és ízletesnek számító ételek elkészítése által.
Az biztos, hogy az idei év további változásokat eredményez az ünnepet illetően, ugyanis a koronavírus-járvány miatt a külföldre utazás kevésbé megvalósítható opció, ahogy az előrejelzések szerint a belföldi mobilitás is körülbelül 25-30 százalékos visszaesést mutathat. Ennek következtében megjelent a cshuszok virtuális ünnepsége, mely azonban reményeink szerint csak nagyon rövid ideig bizonyul szereplőnek.
Kiemelt fotó: Korvia
