A Koreanista bemutatja első hosszabb tanulmányát, mely keretén belül a „koreai munkamánia” imázs jelensége kerül bemutatásra.
A Koreai Köztársaság[1] kapcsán számos sztereotíp imázs jelenséget megemlíthetünk. Ilyen valójában a teljes K-brand, mely számos elemet magába foglal, a populáris kultúra legnépszerűbb részletein túl – zenék, sorozatok, animációk – hagyományos összetevőkig – koreai szokások, tradicionális ruhák, ételek, történelmi tényezők. Rövid szemináriumi dolgozatomban egy ettől kissé eltérő jelenséget vizsgálok, a Dél-Koreában már évtizedek óta érvényben lévő, de a külvilág számára inkább az elmúlt években nyilvánvalóvá váló munkamániát.[2]
Hagyományosan a koreai társadalomra nem volt jellemző az a palli palli (빨리 빨리) viselkedéskultúra, amely meghatározta a 20. század második felének történéseit, illetve napjaink társadalmi folyamatait is.[3] A gazdasági fellendülés életmódváltást okozott az emberek életében, és azon túl, hogy a feladatokat gyorsan kellett elvégezni – ahogy azt a palli palli kifejezés is sugallja –, jelentősen megnőtt a munkaórák száma is.
Ábra 1 (OECD)
Az ábráról kiderül, hogy 2017-ben egy átlagos koreai dolgozó 2024 órát töltött a munkahelyén egy év során. Látható, hogy a világon kevés olyan ország van, ahol többet dolgoznak, mint Dél-Koreában – ezen statisztika szerint csak Costa Rica és Mexikó az a két állam. Még a szomszédos, a régióban Dél-Koreához leginkább hasonló társadalmi és gazdasági berendezkedéssel működő Japánban is közel háromszáz órával kevesebbet töltenek munkával[4] az emberek.[5] Hasonlóan aggasztó az a 2015-ös adat, mely szerint a dél-koreai dolgozók huszonkét százaléka több, mint hatvan órát dolgozik hetente.[6]
Ábra 2 (OECD)
Ez két dolgot jelenthet: ezen koreai dolgozók vagy a hétköznapok során töltenek el tizenkét órát az adott munkahelyen – tegyük fel reggel nyolctól este nyolcig –, vagy a hétvége során is dolgoznak.[7] Amennyiben azt feltételezzük, hogy a hét összes napján bemennek dolgozni, akkor is napi több, mint nyolc és fél órát töltenek el a munkahelyen. Az Európai Unió polgáraként ezek a számos rendkívül magasnak bizonyulnak. Az embertelen hosszúságú munkaidőhöz hozzájárult, hogy a jogszabályok szerint volt lehetőség hatvannyolc órás munkahetet is elvárni a dolgozóktól. Bár ezt nem minden esetben lett kihasználva, gyakorta feszültséget okozott a vezető pozíciókban lévők és a beosztottak között. Mun Dzse In (Moon Jae-in, 문재인) megválasztását megelőzően változásokat garantált, mely végül 2018-ban meg is valósult. Az újdonsült előírások szerint ettől kezdve a heti munkaórák legmagasabb mértéke ötvenkét óra lehet, a tizennyolc év alattiak pedig maximum harmincöt órát dolgozhatnak. Az intézkedések szorosan összefüggnek azon demográfiai kihívással, mely szakértők szerint épp a munkamorál radikális változása miatt alakult ki: nemcsak a munkaórák száma nőtt meg, hanem az életfelfogás is változott.[8] A sam posede (삼 포세대), illetve N posede (N포세대) kifejezések például egyre elterjedtebbé váltak az elmúlt időszakban, jelezvén, hogy elsősorban a fiatalabb generációk feladták a párkapcsolatot, a házasság intézményét, illetve a gyermekvállalást annak érdekében, hogy saját szakmai pályafutásukat építeni tudják.
Ábra 3 (Incruit)
A munkamánia számos oknak tudható be, így sokkal többről van szó, mint a munkaórák száma. Ezen komplex folyamathoz hozzátartozik többek között a társadalmi megítélés is: a KCTI (Korea Culture and Tourism Institute) egyik kutatója, Lee Seung-tae (이승태) néhány évvel korábban azt nyilatkozta, hogy az emberek olyan mentalitást alakítottak ki, melyben a kikapcsolódás, illetve az utazás már-már bűnnek tekintendő. Ezt támasztja alá a 3. ábrán látható felmérés is, mely eredményeiből kiderül, a 425 megkérdezett személyből csak hetvennégy, vagyis azok tizenhét százaléka használta fel szabadnapjait az év során. A többi 351 ember különböző indokokra hivatkozva ezt nem tette meg: ezek az indokok elsősorban nem gazdasági vagy kulturális tendenciákat követnek, hanem vagy a munka mértékét, vagy az igazgatók nem beleegyezését veszik figyelembe.[9]
Ábra 4 (Nam Kyung-don)
A koreai munkamánia imázs jelenségként szolgál. Talán nem meglepő azt mondani, hogy a legtöbb ember számára nem pozitív kép alakult ki a koreai munkamánia kapcsán. Ehhez számos ok vezethet: a munkaórák száma, a folyamatos nyomás, a nemi egyenlőség pozíciók és honorárium tekintetében. Az országban erőteljes az üvegplafonnak nevezett jelenség (yuri cheonjang, 유리 천장), mely eredményeként bizonyos személyek nem tudnak magasabb pozícióba kerülni a megfelelő szaktudás és tapasztalat birtoklása esetén sem nemi vagy etnikai megkülönböztetés eredményeként. Egyre nagyobb a gold miss névvel megbélyegzett nők száma is: ők a magas szociogazdasági státusszal rendelkező nem házasodott nők. Elsősorban saját tudásuk és készségeik fejlesztésére törekednek, hosszú karriert szeretnének, emiatt nem valósul meg a házasságuk.[10]
A dél-koreai munkamánia kapcsán szükséges megemlíteni a pozitív visszajelzéseket is: példaértékűnek tekinthető, hogy egy ország elsősorban saját munkaerejére támaszkodva valósított meg néhány évtized alatt egy gyökeres gazdasági fellendülést, illetve ennek köszönhető elsősorban, hogy az ország napjainkban is a tudományos innováció élén áll. Hasonlóan lényeges a közösségi elv, mely a munkaidőn túl összehozza a dolgozókat, akár valódi kapcsolatokat kialakítva közöttük. Kérdés, milyen áron valósul ez meg.
Irodalomjegyzék
Haas Benjamin 2018, „South Korea cuts ‘inhumanely long’ 68-hour working week”. https://www.theguardian.com/world/2018/mar/01/south-korea-cuts-inhumanely-long-68-hour-working-week. In: The Guardian. Utolsó megtekintés: 2019.05.29.
Kim Bo-eun 2013, „Korea: Republic of Workaholics”. http://www.koreatimes.co.kr/www/news/biz/2013/07/328_139616.html. In: Korea Times. Utolsó megtekintés: 2019.06.03.
Lee Claire 2015, „[Weekender] Origins of Korean work culture”. http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20150116001008. In: Korea Herald. Utolsó megtekintés: 2019.05.29.
McCarthy Niall 2018, „The Countries Where The Most Workers Are Putting In 60 Hours A Week [Infographic]”. https://www.forbes.com/sites/niallmccarthy/2018/02/02/the-countries-where-workers-are-putting-in-a-shift-of-more-than-60-hours-infographic/#5026da941e03. In: Forbes. Utolsó megtekintés: 2019.06.03.
McCarthy Niall 2018, „The Countries Working The Most Hours Every Year [Infographic]”. https://www.forbes.com/sites/niallmccarthy/2018/02/02/the-countries-where-workers-are-putting-in-a-shift-of-more-than-60-hours-infographic/#5026da941e03. In: Forbes. Utolsó megtekintés: 2019.06.03.
Sundar S. Shyam 2013, „Do it Palli-Palli, Keep Doing It Palli-Palli”. https://www.outlookindia.com/magazine/story/do-it-palli-palli-keep-doing-it-palli-palli/284692. In: Outlook India. Utolsó megtekintés: 2019.06.02.
Fotók forrása
(Ábra 1) OECD Data, „Hours worked”. https://data.oecd.org/emp/hours-worked.htm. In: data.oecd.org. Utolsó letöltés: 2019.06.02.
(Ábra 2) McCarthy Niall, „The Countries Where The Most Workers Are Putting In 60 Hours A Week [Infographic]”. https://www.forbes.com/sites/niallmccarthy/2018/02/02/the-countries-where-workers-are-putting-in-a-shift-of-more-than-60-hours-infographic/#5026da941e03. In: Forbes. Utolsó letöltés: 2019.06.03.
(Ábra 3) Kim Bo-eun 2013, „Korea: Republic of Workaholics”, http://www.koreatimes.co.kr/www/news/biz/2013/07/328_139616.html. In: Korea Times. Utolsó letöltés: 2019.06.03.
(Ábra 4) Lee Claire 2015, „[Weekender] Origins of Korean work culture”. http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20150116001008. In: Korea Herald. Utolsó letöltés: 2019.05.29.
Kiemelt fotó: Business Korea
[1] A továbbiakban Dél-Korea.
[2] Az angol workaholic kifejezést munkamániának, illetve munkaőrületnek is fordítják magyarul. Koreaiul az il jungdok (일 중독) kifejezést használják a jelenségre, mely munka iránti addikcióként fordítható.
[3] Sundar,”Do It Palli-Palli, Keep Doing it Palli-Palli”, Outlook.
[4] A munka kifejezés ebben az esetben a munkahelyen való aktív tevékenységre vonatkozik. Az korántsem biztos, hogy ettől függetlenül a japán társadalom kevesebb órát töltene hasonló feladatokkal.
[5] OECD, “Hours worked”.
[6] Látható, hogy sem Costa Rica, sem Mexikó nem szerepel élvonalban a heti felbontást illetően. Az OECD 2017-es adatai szerint az évi átlagfizetés Mexikóban 15 ezer dollár (Magyarországon 22 ezer dollár, Koreában 35 ezer dollár, Costa Rica tagság hiányában nincs mérve e statisztikában). Az alacsony bérekhez a munkaórák magas száma párosul – a mexikói munkamorált számos történelmi és társadalmi hagyomány is befolyásolja –, azonban ez nem feltétlenül heti felbontásban nyilvánul meg, hanem a gyakran hétvégi, szabadságot hiányoló tevékenységben. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a mérés azt vizsgálja, kik dolgoznak 60 óránál többet az elsődleges munkahelyükön („main job”), Mexikóban pedig gyakran vállalnak az emberek másodállást – így bár az elsődleges munkahelyükön a 60 órát nem érik el, összességében igen.
[7] McCarthy, “The Countries Where The Most Workers Are Putting In 60 Hours A Week [Infographic]”.
[8] Haas, “South Korea cuts ‘inhumanely long’ 68-hour working week”.
[9] Kim, “Korea: Republic of Workaholics”.
[10] Lee, “[Weekender] Origins of Korean work culture”.
